pedig nagy dolgokot halván beszélleni,. a sereg közot hátul a köntöse széllyit meg illeté. mivel nagy hit lévén benne, magával tellyeségel el hitette volt, hogy ha tsak. a köntöse szélyit meg éri is, meg gyogyulna., a mint hogy meg is gyógyula, és azon szem pillantásban. érzé, hogy meg szabadult volna nyavalyájátol, azonban pedig a kristus, a mint az évangyélium mondgya. meg üsmérvén az eröt mely ö belölle származot. viszá fordula anép közöt. és kérdé hogy ki érte volna meg az ö köntösit, péter, és atöbb tanitványi felelék néki. mester. látod hogy a nép mint szorongat. és reád todul. még is azt kérded hogy ki ért aköntösodhöz, akristus mondá nékik, valaki hozám ért, mert én érzettem. hogy egy erö származot ki belöllem. és kezdé visgálni a nép közöt. hogy ki volna az, aki oly nagy hitel a köntösihez nyult volna. az aszony látván hogy el nem titkolhatná tselekedetit. nagy reszketve a kristus lábaihoz. borula, és mindenek halottára, elö beszéllé. hogy mi történt volna rajta. az Isten fia meg bátoritván. mondá néki. leányom ne fély. ate hited meg gyógyittod tegedet. eredgy békeségel házadhoz, és gyogyuly meg egészen nyavalyádbol.

A kristus midön ezeket mondaná az aszonynak. egy ember érkezék oda, és mondá jáirnak, aleányod meg holt, azért nem szükséges hogy továb fáraszad az mestert, akristus ezeket halván, mondá. a synagoga fejdelmének., nefély, hanem hidgy. és a te leányod meg gyógyul., a midön aházhoz érkeztek. volna. ót találának musikásokot, és sirokot, kik nagy kiáltásal. jajgatnak vala, akristus aházban menvén, mondá nékik, mit jajgattok, és sirtok, ez a leány. meg nem holt, tsak aluszik, erre mindenek kezdék tsufolni ötet. mivel tudták hogy valoságal meg holt volna, de azt nem tudták hogy szintén olyan könyü volna akristusnak a halotat fel támasztani, valamely könyü egy embert álmábol fel ébreszteni. az után ki külde mindeneket házbol, és nem akará hogy mások jelen lennének tsuda tételin.

(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 638)


Előző oldal | Következő oldal